Kamocsay „Tanár Úr” 2. rész
A ’80-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy az állami tulajdon keretei között a gazdaság képtelen alkalmazkodni a nemzetközi piac követelményeihez, a gazdasági teljesítmény, az életszínvonal csak egyre növekvő külföldi adósság árán – vagy még úgy sem – tartható fenn, a „tulajdon mindenkié” elve valójában a nemzeti vagyon gazdátlanságához, alacsony hatékonyságú működtetéséhez, feléléséhez vezetett. Ezt a felismerét a saját „bőrén” tapasztalta Kamocsay Ákos is, amikor az egykori Móri Állami Gazdaság alkalmazottja saját lábára állt, és mai társaival együtt elindították a magántulajdon joga alapján létesülő borászatot.
Első tételként egy 1997-es chardonnay volt a poharunkban, ami a piacnyitást követően az önálló „magán” borászat egyik nemzetközi sikere volt. A „nyugat” számára a vasfüggöny mögött rejlő országok termékei afféle egzotikumot jelentettek, és a fogyasztói piacon jelentős marketingelőnyt élveztek. Az ezen piaci trend okozta hatásokat lovagolta meg a mindannyiunk által ismert M&S (Marks & Spencer) saját márkás nemzetközi borportfoliójába beválasztott ’97-es neszmélyi chardonnay és a vörösök képviseletében egy kékfrankos–merlot házasítás. A beválasztás a minőség nem kis elismerését jelentette, hiszen az M&S márka akkor és ma is a minőségi élelmiszer védjegye, saját márkás borválasztéka napjainkban is a világ minden pontjáról kiválasztott egy-egy tétellel képviselteti magát a polcokon. A neszmélyi páros a BBC főzőműsorában is „szerepelt”, ami tovább erősítette a termék iránti keresletet.
Amíg a 23 éves fehér „kollegina” az érett és aszalt trópusi gyümölcsök megannyi ízében pompázott, addig a vörös „kolléga” egy rendkívüli ízélménnyel ajándékozott meg minket. Már az nagy tiszteletet érdemel, hogy 23 évesen ilyen „peckesen figyelnek” a palackban, de az érlelés okozta cékla, szárított paradicsom, nedves avar, földesség, olasz gasztro zöldfűszer gazdag kavalkádja többet mondott minden szónál.
A folytatás egy 1991-es rajnai rizling volt, ami önmagában egy történet volt a palackban. Ákos – engedelmével, egyszerűen csak a keresztnevén említem – felkérést kapott: a magyar földön termett rizlingből ismét szállíthatnak az angol piacra, ha azt a tengerentúli Újvilág képviselője, egy bizonyos ausztrál borász, Nick Butler készítheti. Mesterünk ráállott a dologra, azon „egyezséggel”, hogy az egyik 400 hl betontartályt Nick, a másik 400 hl betontartályt a „helyi gazda” gondozására bízzák. Csókakő rendkívül sziklás domboldalán termett szőlő így két borász „apukával” életre kelt, de a végén mégis egy házasság lett belőle, ugyanis az elkészült tételek házasítással bizonyultak a legelegánsabbnak. Ugye ugye, amikor az újvilági technológia az öreg kontinens „kelet” menti hagyományainak szakértelmével társul! A Móri Kúria tétele nagy visszhangot kapott a piacon. A borértők keresték a választ, hogy miért oly sikeres ez a palack. A legkézenfekvőbb megoldásnak a találgatásokból az bizonyult, hogy ez a rajnai rizling illatában több a német Mosel vidékről érkezett fajtatársainál. A petrolos, klasszikus német stílus mellett (helyett) intenzív gyümölcsösség mutatkozik, egy kis pemetefű, medvecukorkára asszociáló felütéssel. A maholnap 30 éves, fehér kozmopolita büszkén mutatta meg gyümölcsösségét, stabilan tartó savgerincét, és érett nőiességét a pohárban.
Az 1999-es, 100%-ban a tokaji Hétszőlő lankáiról érkezett furmintnak is megvan a sajátos történelmi kicsengése. Ákos a szüretet befejezve, épp a kormány mögött ült, és Olaszországba tartott az autópályán, amikor egy telefon érkezett a birtokot akkor irányító Kovács Tibortól: „Furmint szüretem hátralévő tételeivel már nem bírok, tudnál segíteni?” – és bizony a kolléga „csatába szállt”, távszervezésben kamion érkezett, és a tokaji Kopasz-hegy legtetején termett szőlő bizony a rendszerváltást követő első száraz furmintok egyikeként Neszmélyen feldolgozásra került. Akkortájt még nem volt előírás a származási bizonyítvány, és bizony az angol megrendelő igen értékelte, hogy nem kellett neki a tokaji borvidéket végigjárni, és a már meglévő partner minőségi tokaji nedűt szállít számára.
Első tételként egy 1997-es chardonnay volt a poharunkban, ami a piacnyitást követően az önálló „magán” borászat egyik nemzetközi sikere volt. A „nyugat” számára a vasfüggöny mögött rejlő országok termékei afféle egzotikumot jelentettek, és a fogyasztói piacon jelentős marketingelőnyt élveztek. Az ezen piaci trend okozta hatásokat lovagolta meg a mindannyiunk által ismert M&S (Marks & Spencer) saját márkás nemzetközi borportfoliójába beválasztott ’97-es neszmélyi chardonnay és a vörösök képviseletében egy kékfrankos–merlot házasítás. A beválasztás a minőség nem kis elismerését jelentette, hiszen az M&S márka akkor és ma is a minőségi élelmiszer védjegye, saját márkás borválasztéka napjainkban is a világ minden pontjáról kiválasztott egy-egy tétellel képviselteti magát a polcokon. A neszmélyi páros a BBC főzőműsorában is „szerepelt”, ami tovább erősítette a termék iránti keresletet.
Amíg a 23 éves fehér „kollegina” az érett és aszalt trópusi gyümölcsök megannyi ízében pompázott, addig a vörös „kolléga” egy rendkívüli ízélménnyel ajándékozott meg minket. Már az nagy tiszteletet érdemel, hogy 23 évesen ilyen „peckesen figyelnek” a palackban, de az érlelés okozta cékla, szárított paradicsom, nedves avar, földesség, olasz gasztro zöldfűszer gazdag kavalkádja többet mondott minden szónál.
A folytatás egy 1991-es rajnai rizling volt, ami önmagában egy történet volt a palackban. Ákos – engedelmével, egyszerűen csak a keresztnevén említem – felkérést kapott: a magyar földön termett rizlingből ismét szállíthatnak az angol piacra, ha azt a tengerentúli Újvilág képviselője, egy bizonyos ausztrál borász, Nick Butler készítheti. Mesterünk ráállott a dologra, azon „egyezséggel”, hogy az egyik 400 hl betontartályt Nick, a másik 400 hl betontartályt a „helyi gazda” gondozására bízzák. Csókakő rendkívül sziklás domboldalán termett szőlő így két borász „apukával” életre kelt, de a végén mégis egy házasság lett belőle, ugyanis az elkészült tételek házasítással bizonyultak a legelegánsabbnak. Ugye ugye, amikor az újvilági technológia az öreg kontinens „kelet” menti hagyományainak szakértelmével társul! A Móri Kúria tétele nagy visszhangot kapott a piacon. A borértők keresték a választ, hogy miért oly sikeres ez a palack. A legkézenfekvőbb megoldásnak a találgatásokból az bizonyult, hogy ez a rajnai rizling illatában több a német Mosel vidékről érkezett fajtatársainál. A petrolos, klasszikus német stílus mellett (helyett) intenzív gyümölcsösség mutatkozik, egy kis pemetefű, medvecukorkára asszociáló felütéssel. A maholnap 30 éves, fehér kozmopolita büszkén mutatta meg gyümölcsösségét, stabilan tartó savgerincét, és érett nőiességét a pohárban.
Az 1999-es, 100%-ban a tokaji Hétszőlő lankáiról érkezett furmintnak is megvan a sajátos történelmi kicsengése. Ákos a szüretet befejezve, épp a kormány mögött ült, és Olaszországba tartott az autópályán, amikor egy telefon érkezett a birtokot akkor irányító Kovács Tibortól: „Furmint szüretem hátralévő tételeivel már nem bírok, tudnál segíteni?” – és bizony a kolléga „csatába szállt”, távszervezésben kamion érkezett, és a tokaji Kopasz-hegy legtetején termett szőlő bizony a rendszerváltást követő első száraz furmintok egyikeként Neszmélyen feldolgozásra került. Akkortájt még nem volt előírás a származási bizonyítvány, és bizony az angol megrendelő igen értékelte, hogy nem kellett neki a tokaji borvidéket végigjárni, és a már meglévő partner minőségi tokaji nedűt szállít számára.
„A borászatban nincsenek titkok. Mindent azonnal meg kell tenni, amit a bor megkíván.”
– vallja Kamocsay Ákos, ami éppúgy érvényes a rendszerváltás körül kialakult „felfordulás” eredményezte nem egyszerű gazdasági döntésekre is.
Ákos döntött, felvette a kesztyűt és a “privatizációs darázsfészekbe” nyúlt, vállalta a kihívást, menteni, ami menthető. Az átmeneti időszakban a legtöbb borvidéken az állami ültetvények fenntartására, évenkénti váltásban úgynevezett “kezelői jogot” szabtak ki, ahol a képlet egyszerű volt: „Sajtold ki a tőkéből azt, amit lehet, és eszedbe ne jusson belefektetni egy fillért sem.” Új támrendszer, minőségi zöld- vagy talajmunka, tápanyag utánpótlás nem kerülhet szóba – hiszen a következő évjárat már nem a te kezedben lesz. Ennek eredménye, hogy a Móri Állami Gazdaság 600 hektára így lett az enyészeté, és a TSZ gondozásába helyezett 300 hektár is az enyészeté lett. Ákos a neszmélyi 110 hektáros TSZ ültetvény lepusztult soraiba próbált újra életet lehelni, ahol az igazi gyógyírt csak az újratelepítés adta.
A privatizáció akkori programja jelentős szerepet szánt egy erős, megbízható, magyar tulajdonú, termelő középosztály megteremtésére – az első fordulókban külföldi tőke nem is tehetett ajánlatot. Azonban fedezet híján nagyon kevesen tudtak ajánlatot tenni, és bizony az újonnan megalakuló bankrendszer kevés szerepet tudott vállalni a finanszírozásban. Azonban Neszmély „magyarrá lett”, ami mostanra egy összefüggő borvidék, és méltán lép versenyre a nemzetközi porondon, ahol az új világ legnagyobbjai mellett is büszkén tanítja az angol piacnak a borvidék helyes kiejtését – NESZMÉLY! Többé nem angolosítunk, ahogy történt az a ’90-es évek végén egy „kiejthetetlen” nevű magyar fajta cserszegi fűszeressel, amit „Woodcutters”-re kereszteltek át és így hoztak forgalomba.
