Szilveszteri Bor Box Sopronban 1. rész
Szilveszteri Bor Box Sopronban 1. rész
Nem kisebb megtiszteltetés érte In Vino Lidia-t, minthogy Budapest határain és agglomerációs gyűrűjén túl a Hotel Sopron felkérésének tehettem eleget, és a szálloda törzsvendégeivel egy újabb boros kalandozásra indulhattam a 2018-as év szilveszter délutánján.
Programunk helyszíne önmagában rendkívül inspiráló volt, és megteremtette a hangulatot, hogy Bacchus nedűinek történelmi vonatkozását is boncolgassuk. Házigazdáim – Szarjas Tímea – a Hotel Sopron szállodaizgatója és Soltész István, F&B Manager – leírhatatlan vendégszeretete pedig tovább ösztönzött, hogy a maximumot hozzuk ki az eseményből. A délután „háromlábú székének” egyensúlyát pedig vitathatatlanul a vendégeim csillapíthatatlan érdeklődése és lelkesedése biztosította.
A workshop jellegű programunkat egy „ice-breaking” jellegű bemutatkozással nyitottuk, amikor a hallgatóságot a kedvenc borukról kérdeztem. Nem kevés motivációt jelentett, amikor egyik-másik résztvevő úgy nyilatkozott, hogy nem nagyon szokott bort inni, amire én azt a választ adtam, hogy itt az alkalom, hogy a borfogyasztók táborába lépjenek.
Welcome italunk mi más is lehetett volna szilveszter délutánján, ha nem a pezsgő. Francios Pinot Noir nyerspezsgőnk a magyar pezsgőpiramis csúcstermékeként kategorizálható, és kitűnő példa arra, hogy megannyi „amit a pezsgőről érdemes tudni” -jellegű információval gazdagodjon a nagyérdemű. A rácsodálkozás hangjait hallhattam, amikor megtudták, hogy a Francois termékcsalád ugyancsak a Törley gyár terméke, a nevét Törley József egykori pezsgőmanufaktúrájának champagne-i pezsgőmestere, Louis Francois után kapta. A jegyzetfüzetemet a három pezsgőkészítés eljárásainak ábráival egészítettem ki. A „növendékeim” töretlen érdeklődés mellett társították az eljárások neveit a folyamatábrával, és megtanulták, hogy a „Methode Traditionelle” esetében a pezsgőnk abban az üvegben érlelődött, amiből felszolgálják nekünk. Érthetővé vált a jelentős árkülönbség oka is: mitől kerülhet több tízezer forintba egy több évig finomseprőn érlelt évjáratos Champagne, egy 6 hónap alatt készre palackozott tankpezsgővel szemben. Jaj, mennyi szakkifejezést öntöttem kedves Olvasó a nyakadba! Akkor csak sorjában. A hagyományos eljárással készült pezsgő készítésekor a palackban lévő alapborhoz egy speciális „titkos receptúra” szerint készült cukor és élesztő alapú „bájitalt” öntünk – ez a „liquer tirage” (ejtsd: tirázs likőr), amitől beindul a második erjedés. A második erjedés valójában az a folyamat, amikor az élesztő elkezdi lakmározni a cukrot, aminek eredményeként a palackban természetes széndioxid képződik. Tehát már ettől értékesebbé válik a nedűnk, mert egy tankpezsgőbe viszont mesterséges CO2-öt szaturálunk (elnyeletünk). Ha a cukor elfogy, az élesztő nem jut több tápanyaghoz, egyszerűen fogalmazva éhen hal. Az elhalt élesztőtestek leülepednek a palack aljára, ezt nevezzük seprőnek. Amikor azt mondjuk, hogy a pezsgő a seprőn érlelődik, akkor az elkészült pezsgőt nem választjuk el a seprőtől, hanem azon rövidebb-hosszabb ideig érlelni hagyjuk. Champagne esetében ez minimálisan 15 hónapot jelent, de ez tarthat sokkal hosszabb ideig, aminek eredménye, hogy a friss gyümölcsösség mellett (helyett) a nemes nedűnkben nagyon elegáns, selymes, lágy, frissensült kelt tésztás, briósos, vajas pirítós ízjegyeket élvezhetünk. Ugye most már ésszerű a magyarázat, hogy ugyanezen különleges ízek nem érhetőek el egy tankban „rohamtempóban” (maximum 6-8 hónap) készített bubis italnál. Ha a pezsgő évjáratos, és azt látjuk, hogy Champagne 2008, akkor az azt jelenti, hogy maga az alapbor ebből az évjáratból került a palackba. Még számos további kérdés merült fel, hogy miért Hungária a Hungária, mitől brut vagy doux egy pezsgő, vagy épp mikor nem pezsgő, hanem habzó- illetve gyögyözőbor kerül a palackunkban, de ezt a következő pezsgőest élménybeszámolójában folytatom, most adjunk teret az est további résztvevőinek.
A három menetes borkóstolónkat egy fehér körrel indítottuk. A magyar határon túlról, az osztrák Burgenlandból érkezett hozzánk Weingut Weinhäusel 2017-es Welschrieslingje, ami csatára hívta a neszmélyi Kamocsay Ihlet 2015-ös nedűjét. A két „barátunk” számos „boros” fogalom tisztázásban segítségünkre volt. Első lépésben utánajártunk az elsődleges, másodlagos, harmadlagos ízjegyek kérdésnek. Az elsődleges a szőlőből, a másodlagos a hordóból, a harmadlagos a palackérlelésből származó íz- és illatjegyeket jelenti. Erre építettük a következő fontos kifejezést, hogy mit jelent, hogy a szőlőfajtánk „aromatikus” vagy inkább „terroir”. Az aromatikus szőlőnk könnyed, illatos, parfümös, így a frissen fogyasztást indukálja. Többségében épp ezért csavarzár alá kerül, mint például a magyar Irsai Olivér vagy a cserszegi fűszeres. Ezzel szemben a terroir szőlőink önmagukban inkább a neutrális íz- és illatvilág képviselői, és kitűnően mutatják be a terroirt, a talajviszonyokat, ahol „nevelkedtek”. Mindezek ismeretében csillogó szempárokkal találtam magam szemben, amelyek tulajdonosai megérkeztek a boros világ útvesztőjének első elágazásához, és biza dönteni kellett, hogy a löszös, agyagos, tápanyagban gazdag, osztrák földön termett keserűmandula ízvilágára emlékeztető olaszrizlinget (németül welschriesling) vagy a palackérlelésnek köszönhetően érett trópusi „gyümölcskosarat” választják Kamocsay Ákos „bácsinktól”. Amíg az előbbi frissítően üde, citrusos, vibráló savakban gazdag eleganciát ad a poharunkba, addig az utóbbi a szőlőfajtáknak – hárslevelű, chenin blanc, chardonnay – és a kétéves palackpihentetésnek köszönhetően teltebb korttyal, gazdag, érett mangó, banán, ananász, maracuja, fehérhúsú őszibarack hamvas ízharmóniájával ajándékoz meg bennünket.
Hogy mivel folytattuk? Folytatás a második részben, ahol azonban aligha kérdéses, hogy a vidék emblematikus szőlőfajtája, a kékfrankos górcső alá kerül.