Boros üvegek körülöttem szerte széjjel – avagy Balatonfüredi Borhetek 1. rész
Az a megtiszteltetés ért, hogy lehetőségem adódott, hogy 10 napig a Zelna Borászat boraival testközelben együtt lehetek a Tagore sétányon a Balatonfüredi Borhetek 3 hetes programsorozat keretében.
A Borászat Balatonfüreden nyitotta meg kapuit 2014-ben, egy fiatal házaspár lelkesedése eredményeként. Lilla és Barni majd 10 hektáron ezer százalékos maximalizumussal vetették bele magukat a borászkodás nem épp kevés kihívást jelentő világába. A szőlőik a Pannon tenger fossziliáinak mészkőves melegágyában fekszenek, és többek között olyan ültetvényeken is igyekeznek a kommunizmus alatt elhanyagolt 40 éves szőlőtőkékbe új életet lehelni, ami valamikor a Tihanyi Apátság tulajdonában voltak. Mielőtt azonban bővebben mesélek a napjaimról a pultban, a szőlőben, a feldolgozóban, nézzük meg együtt, hogy merre is vagyunk, hol is járok.
A Balatonfüred-Csopaki borvidék a Balaton észak-keleti részén és azzal párhuzamosan húzódó Balatonfőkajártól Zánkáig terjedő hegyvonulat lankáin, a hegyek által körülvett völgyek, medencék oldalain terül el. Fontosabb községei között említhetjük még Felsőörsöt, Paloznakot, Tihanyt, Balatonszőlőst Pécselyt és Szentantalfát. A terület klímája szélsőségektől mentes, kiegyenlített. A viszonylag enyhe telet korai kitavaszodás követi, a nyár nem túl forró, utána többnyire hosszú, derűs, száraz ősz jön. A szőlőműveléshez amúgy is kiváló klímát még a nagy tömegű víz temperáló hatása is javítja. A felszíni párolgás következtében itt mindig egy kicsit páradúsabb a levegő. A tóról visszaverődő napsugarakat a meredek köves lejtők kondenzálódik, s néhol szinte mediterrán hatást keltenek. Ezt jelzi, az amúgy mediterrán klímát igénylő mandulafák nagyszámú előfordulása, de leginkább a szőlő érzi magát a tó körül otthonosan. Talaja rendkívül változatos. Itt előfordulnak a fillitpalán, permi vörös homokkövön, triász mészkövön, dolomiton, bazalton, bazalttufán, pannonhomokon, márgán és löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is. Jellemző látvány, hogy a föld szokatlanul vörös. Feltehetően már az itt letelepedő kelták felismerték, hogy a terület kiválóan alkalmas a szőlőtermesztésre. Az ő általuk hagyományozott szőlőkultúrát a római birodalom idején is folytatták. Probus császár idejében idején érte el a Pannóniai szőlőkultúra a csúcspontját. Ekkoriban az itt termett borok komoly konkurenciát jelentettek az itáliai boroknak. A honfoglalás után Karkász törzsének tulajdonába kerül a terület. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. A papoknak, szerzeteseknek köszönhetően e vidéken a szőlőművelés, a borászat színvonala évtizedekkel megelőzte más tájak fejlődését. A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is. A XVIII. században újra fellendült a térség fejlődése, a XIX. század közepére pedig Balatonfüred már a Balaton “fővárosa” lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában. Ma is Balatonfüred a borvidék központja, amely a Balaton északi partjának egyik legszebb részén található, és 1987 óta a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa.
A borvidéket meghatározó két legjelentősebb szőlőfajta az olaszrizling és a szürkebarát. Barni és Lilla ebben a két fajtában “utazik” elsősorban, de emellett a kedvenc kékszőlőim is itt vannak a palettán, a merlot, zweigelt és egy kis cabernet sauvignon, igaz Ő nekem kevésbé bájos, hisz az elegáns, de magas tanninjai miatt a vöröshúsért kiált, én viszont inkább a forró csokiszufléban utazom.
A második részben nézzük is őket részletesebben.