A ’80-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy az állami tulajdon keretei között a gazdaság képtelen alkalmazkodni a nemzetközi piac követelményeihez, a gazdasági teljesítmény, az életszínvonal csak egyre növekvő külföldi adósság árán – vagy még úgy sem – tartható fenn, a „tulajdon mindenkié” elve valójában a nemzeti vagyon gazdátlanságához, alacsony hatékonyságú működtetéséhez, feléléséhez vezetett. Ezt a felismerét a saját „bőrén” tapasztalta Kamocsay Ákos is, amikor az egykori Móri Állami Gazdaság alkalmazottja saját lábára állt, és mai társaival együtt elindították a magántulajdon joga alapján létesülő borászatot.

Első tételként egy 1997-es chardonnay volt a poharunkban, ami a piacnyitást követően az önálló „magán” borászat egyik nemzetközi sikere volt. A „nyugat” számára a vasfüggöny mögött rejlő országok termékei afféle egzotikumot jelentettek, és a fogyasztói piacon jelentős marketingelőnyt élveztek. Az ezen piaci trend okozta hatásokat lovagolta meg a mindannyiunk által ismert M&S (Marks & Spencer) saját márkás nemzetközi borportfoliójába beválasztott ’97-es neszmélyi chardonnay és a vörösök képviseletében egy kékfrankos–merlot házasítás. A beválasztás a minőség nem kis elismerését jelentette, hiszen az M&S márka akkor és ma is a minőségi élelmiszer védjegye, saját márkás borválasztéka napjainkban is a világ minden pontjáról kiválasztott egy-egy tétellel képviselteti magát a polcokon. A neszmélyi páros a BBC főzőműsorában is „szerepelt”, ami tovább erősítette a termék iránti keresletet.

Amíg a 23 éves fehér „kollegina” az érett és aszalt trópusi gyümölcsök megannyi ízében pompázott, addig a vörös „kolléga” egy rendkívüli ízélménnyel ajándékozott meg minket. Már az nagy tiszteletet érdemel, hogy 23 évesen ilyen „peckesen figyelnek” a palackban, de az érlelés okozta cékla, szárított paradicsom, nedves avar, földesség, olasz gasztro zöldfűszer gazdag kavalkádja többet mondott minden szónál.

A folytatás egy 1991-es rajnai rizling volt, ami önmagában egy történet volt a palackban. Ákos – engedelmével, egyszerűen csak a keresztnevén említem – felkérést kapott: a magyar földön termett rizlingből ismét szállíthatnak az angol piacra, ha azt a tengerentúli Újvilág képviselője, egy bizonyos ausztrál borász, Nick Butler készítheti. Mesterünk ráállott a dologra, azon „egyezséggel”, hogy az egyik 400 hl betontartályt Nick, a másik 400 hl betontartályt a „helyi gazda” gondozására bízzák. Csókakő rendkívül sziklás domboldalán termett szőlő így két borász „apukával” életre kelt, de a végén mégis egy házasság lett belőle, ugyanis az elkészült tételek házasítással bizonyultak a legelegánsabbnak. Ugye ugye, amikor az újvilági technológia az öreg kontinens „kelet” menti hagyományainak szakértelmével társul! A Móri Kúria tétele nagy visszhangot kapott a piacon. A borértők keresték a választ, hogy miért oly sikeres ez a palack. A legkézenfekvőbb megoldásnak a találgatásokból az bizonyult, hogy ez a rajnai rizling illatában több a német Mosel vidékről érkezett fajtatársainál. A petrolos, klasszikus német stílus mellett (helyett) intenzív gyümölcsösség mutatkozik, egy kis pemetefű, medvecukorkára asszociáló felütéssel. A maholnap 30 éves, fehér kozmopolita büszkén mutatta meg gyümölcsösségét, stabilan tartó savgerincét, és érett nőiességét a pohárban.

Az 1999-es, 100%-ban a tokaji Hétszőlő lankáiról érkezett furmintnak is megvan a sajátos történelmi kicsengése. Ákos a szüretet befejezve, épp a kormány mögött ült, és Olaszországba tartott az autópályán, amikor egy telefon érkezett a birtokot akkor irányító Kovács Tibortól: „Furmint szüretem hátralévő tételeivel már nem bírok, tudnál segíteni?” – és bizony a kolléga „csatába szállt”, távszervezésben kamion érkezett, és a tokaji Kopasz-hegy legtetején termett szőlő bizony a rendszerváltást követő első száraz furmintok egyikeként Neszmélyen feldolgozásra került. Akkortájt még nem volt előírás a származási bizonyítvány, és bizony az angol megrendelő igen értékelte, hogy nem kellett neki a tokaji borvidéket végigjárni, és a már meglévő partner minőségi tokaji nedűt szállít számára.

"A borászatban nincsenek titkok.
Mindent azonnal meg kell tenni, amit a bor megkíván."

 – vallja Kamocsay Ákos, ami éppúgy érvényes a rendszerváltás körül kialakult „felfordulás” eredményezte nem egyszerű gazdasági döntésekre is.

Ákos döntött, felvette a kesztyűt és a “privatizációs darázsfészekbe” nyúlt, vállalta a kihívást, menteni, ami menthető. Az átmeneti időszakban a legtöbb borvidéken az állami ültetvények fenntartására, évenkénti váltásban úgynevezett “kezelői jogot” szabtak ki, ahol a képlet egyszerű volt: „Sajtold ki a tőkéből azt, amit lehet, és eszedbe ne jusson belefektetni egy fillért sem.” Új támrendszer, minőségi zöld- vagy talajmunka, tápanyag utánpótlás nem kerülhet szóba – hiszen a következő évjárat már nem a te kezedben lesz. Ennek eredménye, hogy a Móri Állami Gazdaság 600 hektára így lett az enyészeté, és a TSZ gondozásába helyezett 300 hektár is az enyészeté lett. Ákos a neszmélyi 110 hektáros TSZ ültetvény lepusztult soraiba próbált újra életet lehelni, ahol az igazi gyógyírt csak az újratelepítés adta.

A privatizáció akkori programja jelentős szerepet szánt egy erős, megbízható, magyar tulajdonú, termelő középosztály megteremtésére – az első fordulókban külföldi tőke nem is tehetett ajánlatot. Azonban fedezet híján nagyon kevesen tudtak ajánlatot tenni, és bizony az újonnan megalakuló bankrendszer kevés szerepet tudott vállalni a finanszírozásban. Azonban Neszmély „magyarrá lett”, ami mostanra egy összefüggő borvidék, és méltán lép versenyre a nemzetközi porondon, ahol az új világ legnagyobbjai mellett is büszkén tanítja az angol piacnak a borvidék helyes kiejtését – NESZMÉLY! Többé nem angolosítunk, ahogy történt az a ’90-es évek végén egy „kiejthetetlen” nevű magyar fajta cserszegi fűszeressel, amit „Woodcutters”-re kereszteltek át és így hoztak forgalomba.

A rendkívüli történelemórát a Birtok éttermében egy kellemes vacsorával zártuk. Hazafelé úton bizony nem csak a gyomrom, de az elmém is „emésztett”. Kattogott az agyam, alig győzte feldolgozni az este adta élményeket, információkat és rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy Kamocsay Ákostól ilyen kiváltságos mód együtt tanulhattunk. Nem kérdés, hogy Ti is látogassatok el a birtokra, és kérdezzetek bátran a „Tanár Úrtól”!

Köszönjük!

FÜLE LÍDIA

AMENNYIBEN TETSZETT A BEJEGYZÉS IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELEMRE, AHOL NEM CSUPÁN AZ ÚJ TÖRTÉNETEIMRŐL KAPSZ ÉRTESÍTÉST, DE AZOKRÓL AZ AKTUÁLIS BOROS RENDEZVÉNYEKRŐL IS AMELYEKET JÓ SZÍVVEL AJÁNLOK ÉS KÖNNYEN ELKÉPZELHETŐ, HOGY TALÁLKOZHATUNK AZ EGYIKEN.