In Vino Lidia születésnap

Gondolatok, érzések, kulisszatitkok –
avagy mit jelentett számomra az In Vino Lidia születésnap

2018 januárjában kelt életre a kifejezés – vagy ha úgy tetszik mára a saját kis brand-em: „In Vino Lidia”. 5 éve vagyok a borok szerelmese, WSET közép, IWS felső, Vinoport / Borászportál wine blogger, Borkollégium önkéntese. Más moziba jár, én a Podmaniczky utcába, a Borkollégiumba esténként. Ha nem Velük töltöm az időm, akkor több étterem felkérésére saját borvacsoráimon szolgálom a borkedvelőket. Az ötletet az amerikai menedzsmentem indukálta, akik rendszeresen kértek, hogy érkezésükkor ne egy unalmas hotelben egy megszokott business dinner legyen, hanem örömmel ismerkednének a magyar borokkal. Civilben az első munkáltatómnál, egy amerikai világcégnél állok alkalmazásban. Négy közgazdász diploma továbbra is a szakmám szeretetére utal, pénzügyi középvezető, számviteli tanácsadó, kontrolling projektvezető.

Az “In Vino Lidia” koncepciója egyszerű: a borvacsora alkalmával nem csak a gyomor, hanem az elme is munkára van fogva. A borestjeimen ábrák, térképek, nyomtatott jegyzetek, kvíz formájában tanítgatom a vacsoravendégeket. A vendégeim azok a kedves fogyasztók, akiknek ideje, kedve, motivációja nincs, hogy iskolapadba üljön a borokról tanulni, de annyira viszont érdeklődő és igényes fogyasztó, hogy mélyebben megértse, hogy mi van a poharában. Kimondhatatlan érzés, amikor a „nebulóm”, örömmel osztja meg velem a hírt, hogy épp vásárolni van, és érti, hogy mi a boltok polcain az “édes szamorodni” vagy hogy miben különbözik az olasz DOC és a francia BdN rövidítés.

Egy évvel ezelőtt álmomban sem gondoltam, hogy a kis lelkesedésem ilyen szintre jut, és hogy ennyi leírhatatlan, szavakba nem önthető támogatást, szeretet kapok a borászatoktól, a borral bármilyen mód dolgozó szakmától és természetesen nem utolsó sorban a vendégeimtől. Hosszú vívódás előzte meg a döntést, hogy van-e létjogosultságom, hogy „ünnepeltessem magam”. Sikerülhet-e olyan mód összerakni egy estét, hogy 150 ember valóban jól érezheti magát, mindezt még úgy, hogy nem áll mögöttem az est megfelelő finanszírozási lehetősége? A megoldást azonban Ti, – mindannyitok önzetlen szeretete hozta fedél alá!

Egy nemzetközi világcég szoknyája alatt nevelkedtem, bőven tanítottak csapatmunkára, empatikus együttműködésre, folyamatszervezésre. Ezek a kifejezéseket Ti mindannyitok oly mérhetetlen mód prezentáltátok, hogy a bő egy hónapos sokszor napi 24 órás szervezési munka alatt nem egyszer megkönnyeztem. Az est építőkockái hihetetlen sebeséggel kerültek egymásra, és az építőanyagból csakhamar stabil lábakon álló vár állot – kivéve egy két gyengén csavarozott ajtót, és ablakot, de az alappillérek stabilan tartották a frontot.

Ti mind-mind örömmel, kétség szikrányi megléte nélkül álltatok csatasorba, s a saját „portékátok” szortimentjéből örömmel raktatok a közös perselybe. Én egy szelet kenyérrel is boldogan megelégedtem volna, Ti számtalan esetben lazaccal, steakkel, és minden földi jóval szolgáltatok cserébe.

A lista hosszú, de úgy gondolom, hogy mindenki megérdemli, és ez a minimum, hogy név szerint is megköszönjem a kitörő lelkesedést és azt az önzetlen támogatást, ami nélkül nincs ez a szülinap.

Elsősorban köszönöm az Édesanyámnak, aki ugyancsak Lídia. Nyugdíjasként fáradhatatlanul főzte be az 50 kisüveg almás- sütőtökös lekvárt, készítette a sütőtök golyót és a töltött sütőtököt vendégvárásnak. Kifejezhetetlen a hálám a mestercukrász unokatestvéremnek, Klément Hajnalkának, akivel hosszú estéken keresztül terveztük a torta formáját, kóstoltuk össze a glutén- laktózmentes tészta minőségét és halál mód izgultunk, hogy vajon illeni fog-e a Kis-Gadó Dani által megálmodott 2015-ös osztrák kékfrankoshoz. A 110 szeletes torta a ceglédi kisüzemben összeállt, az alapanyag is unokatestvérem teljes felajánlása volt. Hajni egy különleges borcsomaggal lett jutalmazva! Köszönet a Cult in Glass rendezvények szervezőjének, hogy nem, hogy kérésemre, hanem rendezvényszervezői tapasztalatai szerint önként szállt ringbe, és végig fogta a kezem, hogy mire van szükségünk: a poharak, karafok, hangedlik mind Cult in Glass-tól érkeztek. A szervezés során számos ponton az orromra koppintottak, hogy ugye Lídia erre is gondoltál? A csapatjáték forgatókönyvének alapjait szintén az Ő tanácsai képezték. Czerula Attila – a Solving Team Fotó- Reklám- és Grafikai Stúdió vezetője kollégájával együtt kérdés nélkül vette kezébe a fényképezőgépet, és volt szolgálatban az este teljes időtartama alatt, az utómunka 16 órájáról meg már nem is beszélve. ExxonMobil-os kollégám Szabó László önzetlensége a határokat feszegette, hogy nemcsak saját, hanem kedves kollégájának – Fellegi Dénes, Fellegi Creation – szakértelmét is díjmentesen a részemre ajánlotta, és az eseményről egy fantasztikus doku filmmel tette örök emlékké. Katona Csaba, az MTA főmunkatársa tudása az est egyik legragyogóbb csillaga (lett volna), ha a technika ördöge nem győz felettünk. Ezért külön megértést és bocsánatot kérek Tőled Csaba! Köszönöm Pálfi Gabi tánckoreográfiáját, amit a tortához és a borhoz álmodott meg, és nem volt rest színházi fellépés és a táncoktatás után még egy munkát elvállalni aznap estére. Legőszintébb tiszteletem, és elismerésem Horváth Mónikának, a Hotel Sopron étteremvezetőjének, akinek szakmai rátermettsége tette lehetővé, hogy mindannyian pillanatok alatt a tortát a tányérunkon találhattuk, az est során felmerülő további vendéglátási csavarokról meg már nem is teszek említést. Külön köszönetem a 8 fős „Hero Team”-emnek, akik az est teljes ideje alatt észrevétlenül mozogtak közöttünk, dolgoztak értünk! Köszönöm Nektek: Gáspár Marina, Kelemen Gréta, Máté Gábor, Pöstényi Zita, Révész Dominik, Takács Eszter, Tarczali Anikó, Turay Sára! Sacinak és Marinának külön köszönet az isteni pogácsákért! Zita, – Te voltál a szülinap médiafelelőse – köszönöm az interjúkat, köszönöm a www.boraszportal.hu oldalain megjelent cikket. Köszönöm Gyökösi Attilának és a Barbwine Blog részvételét, és videós közreműködést az estéről. A legnagyobb tisztelettel köszönöm a Borkollégium kiváló oktatóinak – Bálint László, Dr. Mészáros Gabriella, Kielmayer Kristian, Petzold Attila – akik mind meg is tiszteltek részvételükkel – belém fektetett munkájukat! Továbbá, ha nincs Borkollégium, akkor bizony minden bort nyelnünk kellett volna. 🙂 Az asztalszervíz a vakkóstolóra “második munkahelyemről” érkeztek. A kifogyhatatlan üdvözlő ital – Kamocsay Cserszegi Fűszeres – szolgálatáról a Wineloverswebshop gondoskodott! Ti mind-mind egyenként a fogaskerék nélkülözhetetlen elemei voltatok. Ha csak egyikőtök hiányzik, akkor biza foghatom a fejem.

Akkor most Ti jöttök legkedvesebb borászaim, az ABC betűinek sorrendjében, az alábbiak szerint: Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet (Tokaj, Mezőzombor), Hétszőlő Szőlőbirtok (Tokaj, Tokaj), Jackfall Bormanufaktúra (Villány, Kisjakabfalva), Jekl Flóra (Villány, Villány), Kemenczés Borház (Mátra, Cegléd), Liszkay Borkúria (Balatonfüred-Csopak, Monoszló), Martin Paesler (Burgenland, Jois – Ausztria), Nyakas Pincészet (Etyek-Buda, Tök), Orosz Gábor Borászat (Tokaj, Mád), Riczu Tamás Borászat (Villány, Siklós), Söptei Pincészet (Balatonfüred-Csopak, Csopak), Törley Pezsgőmanufaktúra (Etyek-Buda, Budafok), Tűzkő Szőlőbirtok (Tolna, Bátaapáti), Twickel Szőlőbirtok (Szekszárd, Szekszárd), Vylyan Pincészet (Villány, Villány), Zelna Borászat (Balatonfüred-Csopak, Balatonfüred)

Ha Ti nem vagytok, és nem álltok csatasorba, akkor In Vino Lidia sincs. Ha Ti nem jöttök, akkor nem tudok kikre építkezni. Ti teremtettétek meg az este alapjait, elsősorban Nektek köszönhetem, hogy megvalósult ez az este! Köszönöm, hogy a kedvemért kocsiba ültetek, több száz kilométert levezettetek. Köszönöm, hogy munkátok gyümölcséért mindössze „isteni valutában” fizettem Nektek! Köszönöm a töretlen jó kedveteket, az állandó mosolyotok, türelmetek, lelkesedésetek, amit a vendégeim kaptak Tőletek! A csapatkapitányi pozícióban tanúsított kiváló teljesítményeteket meg már nem is ragozom! Egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk!

Kikkel mással, ha nem Veletek, Kedves egybegyűlt Borbaráti Vendégeimmel zárnám ezt a hosszúra sikerült köszönő irományt. Köszönöm, hogy eljöttetek, és mosolyotokkal megajándékoztatok. Külön köszönöm mindazoknak, akik éjszakába nyúló munkanap után is befutott és a nyakába ugorhattam! Köszönöm annak, akinek épp csak fél órája volt, de nem volt rest a város másik végéből irányunkba venni útját és egy öleléssel, egy csokor virággal, vagy épp egy évjáratos pezsgővel tiszteletét tenni. Mindannyitok ajtóban való megjelenése boldogságot költöztetett a szívembe, amit mi sem bizonyít jobban, mint, az alábbi elkészült film vágási munkálatait megannyiszor megkönnyeztem.

Jó, – túl hosszú, túl ömlengős! Nem tudom sem szentimentális, sem hiperaktív énem megtagadni. Ez az In Vino Lidia – ebből fakad, ebből táplálkozik, és remélhetőleg ebből még sok elkövetkező születésnapot megér.

Füle Lídia, 2019. 03. 05.

A teljes képgaléria – klikk a képre 🙂

Fotók: Czerula Attila – Solving Team Fotó

Videó: Szabó László Csaba, Fellegi Dénes