Franc & Franc 2018: Chile Villányban

 

Ahogy korábbi írásaim kapcsán már jegyeztem, az én Franc & Franc 2018-as gondolataimat nem elsődlegesen a házigazda régiónak és kiváló termelőinek szenteltem, – hisz a elmúlt hetekben számos jobbnál, jobb tudósítás született – hanem a vendéglátó nem mindennapi vendégeiről számolnék be kicsit bővebben. Meglátásom szerint ezzel még inkább kiemelhetem Villányi Borividékünk nemzetközi „rangját”, hisz nem mindnenapi, hogy szakma és nem szakmabélinek lehetősége nyílik, hogy a Kopár, a Fekete hegy vagy épp az Ördögárok téteit párbajra hívja egy tengerentúli „kollégával”, ez alkalommal Chilével.

A Franc & Franc sorozatom harmadik állomása így Chile. A Sauska Birtok egykori borászati tanácsadója, Ximena Pacheco kalauzolt bennünket végig az ország legnagyobb borvidékein a „Chile: A sokszínűség kincsesládája” című előadásának segítségével.

Chile bortörténelme 460 évvel ezelőtt a spanyol gyarmatosítással indult, amikor a hajókkal a partokon az emberekkel együtt az első vitis vinifera szőlők is megérkeztek. A „nemes” szőlőfajták az 1850 években jelentek meg, ahogy a bányászatból meggazdagodott chilei földbirtokosok Európát kezdték „utánozni”. Az ország elszigeteltsége miatt, a filoxéra – a 19. század második felében Európában tomboló járvány, ahol a gyökértetű megrágja a növény gyökérzetét, ami elpusztítja a tőke vízfelvevő képességét, és az ültetvények teljes kipusztulásához vezetnek – nem volt jelen a chilei szőlőültetvényeken. Chile ma már a nemzetközi borpiac egyik legfontosabb szereplője, a világ negyedik legnagyobb exportőre, évi 900 millió liternyi mennyiséggel.

Chile az extrémitások földje. Az ország nagyon hosszú és keskeny. 4320 km hosszan és 150 km szélesen húzódik az északon található Atacama sivatagtól délen a patagóniai jégmezőig. A változatosságot nem az Egyenlítőtől való távolság, hanem a Csendes-óceán és az Andok határozza meg. A tengerparti síkság szőlőtermesztésre nem alkalmas, a parti hegységek felfogják az óceán hűsítő áramlatait. A két hegység közötti síkvidék az öntözésre alkalmas olvadékvízzel ellátott terület. A Limari-völgyben nem ritka a 30‐40 fokos nappali hőmérséklet, éjszaka viszont komolyabban lehűl a levegő hőmérséklete, így a napi hőingadozás igen jelentős, kedvezőbb mikroklímát biztosítva a hosszabban elnyúló tenyészidőszakra. Ez segíti a tanninok fejlődését, a savak megőrzését. Az itt készült borok színintenzitása is elképesztő. A fiatal Andoknak a talajösszetétele is rendkívül összetett. A folyó mentén hordalékos, de egyes részleteiben vulkanikus altalaj is van. A tengerhez közeli hegyláncolat gránitos összetétele vörös, palás, magas kvarctartalommal jelent tápanyagot. Ma már több mint 2000 hektáron termesztenek szőlőt ezen a vidéken.

A cabernet franc megjelenése az országban rendkívül alacsony. Amíg a cabernet sauvignon az első számú fajta a teljes termelés 30%-os arányában, addig a cabernet franc számára ez a 12. helyet jelenti. A franc a házasításokban kap szerepet. Érdekes trend, hogy az újonnan telepített területekben nő a fajta megjelenése, s számottevő az átoltás is. Ximena két új klónnal ismertetett meg: 214 és 327-es, ahol a hozam, s az ellenállóképesség az elsődleges szempont. Amíg a 214 inkább a gyümölcsösséget, a 327 a markánsabb tanninokra helyezi a hangsúlyt. A vadalanyok használata a gyér talajok ellenállására alkalmazzák, ugyanis azoknak jobb a vízfelvevőképessége.

Ximena saját Pulso Pincészetének bora mellett további két tétellel kedveskedett nekünk.

A Pulso Cabernet Franc 2015 Colchagua (kocsáuga) völgyében, Santiagotól 80 km-re, a tengerparti zónában termett. A repedéses gránitos talajban a gyökér hatékonyan éri el a mélyebb rétegeket, s a talajban lévő víztartalékokat kiválóan hasznosította. Könnyed „bisztróbor”, jól iható, elegáns vegetális jegyek gazdag gyümölcsösséggel.

Tabali Vetas Blancas Reseva Especial Cabernet Franc 2015 szőlője a Limari völgyben, 400 km távolságra Santiagotól északra termett. 250 méter tengerszint feletti magasságban, mindössze 30 kilométerre a Csendes-óceán partjaitól. Ez a tétel érdekes összehasonlítási alapot képezett az előzővel. Itt az óceáni hatást nem befolyásolja a hegyvonulat, aminek az eredménye, hogy a reggeli ködpárát a szél nem fújja el, csak délutánra szárad fel, amikorra erőteljesebb a napsütés. Az ország ezen területe itt száraz, magas a napsütéses órák száma, a tenyészidőszak el tud húzodni, és a szőlő megfelelően be tud érni. Ami meglehetősen fontos különbség ezen a területen, hogy nem gránit a talaj, hanem egy 20 cm vastag agyagréteg, alatta pedig a Limari folyó hordalékos kőzete. Alluviális, meszes talaj, ahol a szőlő mellett olivabogyó terem. A torkolat közelsége miatt adódik a vastag kálciumkarbonátos lerakódás, ami nagyon meghatározza a bor textúráját, a tanninok finomságát.

Harmadik palackunk Gillmore Hacedor de Mundos Cabernet Franc 2014. Gillmore egy családi borászat Maule völgyében, az ország derekán Santiagotól délre. A tétel különlegessége, hogy a családi borászat az Óvilág hagyományait követve nem öntöz, ellentétben az Újvilág ezen harcát az állandó szárazsággal szemben. A talaj itt is magas kvarctartalmú gránitos, 35 kilométerre az óceántól, de mivel a hegyek körülveszik, így az előző Tabali tétellel szemben az óceáni hatás nem érvényesül. Két területről házasították a bort. Amíg a palack tartalmának 90%-át egy 100 éves autokton szőlőfajta átoltott cabernet franc tőkéiről szüretelték, addig a másik 10%-a egy friss ültetvény saját gyökéren, sovány talajról érkezett, ahol még a táplálás is mesterségesen történt.

Őszinte köszönetem a szervezőknek, hogy ilyen élményben lehetett részünk, mert mindennap kóstolhatok villányit Villányban, s még inkább nem chilei bort Villányban. Hatalmas élmény volt a saját megtapasztalás a hasonlóságok – vegetális, herbális jegyek – és a különbségek – óceáni és submediterráni éghajlati hatások – mind íz és illat tekintetében.

A fényképeket köszönöm Kiss Gadget Zoltán / Villányi Borvidék és Győrffy Zoltán / Pécsi Borozó

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*
*