Bor Boksz Meccs 3 menetben a város legromantikusabb éttermében

 

Egy újabb In Vino Lidia boresttel a hátam mögött, úgy döntöttem, hogy néhány sor erejéig „tollat ragadok.” Ahogy az a nagy iskolában – legalább is az MBA a CEU-n ízekre szedte 😊 – megtanultuk a termékkel, és a szolgáltatással kapcsolatos visszacsatolás, értékelés a további minőség és a vevői elégedettség egyik legfontosabb alappillére. Jelentem a tankönyv protokoll teljesítve, valamennyi vendégem kikérdezve, – tényleg érdemes volt. Azonban kérdéseimre jött a viszont kérdés, és Te hogyan érezted? Mi milyenek voltunk? Butábbak, okosabbak, mint a többiek? – Ezek a kérdések indították el bennem a lavinát … akkor én is beszámolok az élményeimről.

(Haza)érkezésemkor a helyszín egy pillanatra még mindig elnémított, amit, mint tudjuk nálam felettébb nehéz feladat. A Törley terem panoráma ablakaiból mind a nappali, mind az éjszakai látvány a Vajdahunyad várra pazar. Úgy hiszem, hogy a történelmi hagyatékok megérdemelik, hogy mielőtt a borok világában egy újabb utazást teszünk, a saját házunk táján is egy kicsit körbe nézzünk.

A Városliget megközelítőleg 1 km2. A 100 hektár területből 81 hektárt 6500 fa „zöldít”. 1241-ben tatárjáráskor csata helyszín volt, de Mátyás király már vadasparkként használta. Ide vonult el pihenni és ez volt a „királyi agaras”, vagyis Mátyásunk itt futtatta az agár kutyáit. A török vész után elmocsarasodott, ami a maláriaveszély melegágyát jelentette. A betegség megelőzése érdekében a tavas területeket fűzfákkal kezdték el betelepíteni. A „fás” kérdést Mária Terézia 1770-es erdőrendelete oldotta meg. Ugye ismerős évszám – a kötelező oktatási törvény – érettségire tuti mindenki vágta, az 1777-es Ratio Educationis is ezen időszak „eredménye”.

A városligeti és Mária Terkánk megemlékezése után irány vissza Bacchus-hoz. 😊

Ezen az estén valami különlegesebbre vágytam, így jött létre a Bor Boksz meccs koncepciója. Köztudott, hogy a családi és a munkahelyi kötödésem miatt, előbb kóstoltam pinotaget mint a magyar ősi fajtáinkból például a kadarkát. Ezt a hiányosságot az utóbbi időben kellő mód pótoltam, de úgy éreztem, hogy folytatásként Veletek együtt keressem a megoldást, hogy az ősi magyar fajták tényleg megállják-e a helyüket a piacon, és versenybe szállhatnak-e az újvilági tömegtermelés eredményezte, kilátástalannak tartott küzdelemben.

Első menetünk egy aromatikus fehérbor találkozó volt, ahol Bakonyi Karcsi Bácsink Cserszegtomajon nemesített Cserszegi Fűszerese (CSF) „vonta kérdőre” a mindössze 8 ezer hektáron „gazdálkodó” Új Zéland csalános, füves, spárgás, egreses, élénk és buja savakban gazdag „vad fehérjét”. A sauvignon blanc (SB) jelentése szabadfordításban: sauvage („vad”) és a blanc („fehér”)”. A pohárból a magyar CSF nem mutatott olyan orrba toló formát, mint az SB, helyette európai kimértséggel mutatta meg önmagát, ami magyar hazám fiai értékeltek is. Az est legnagyobb meglepetéseként az első menet befutója – a toszkán 26 generációs borbirodalmi óriás Antinori „gyermeke” – a Bátaapátiról egyenesen postán érkezett Tűzkő virágos, parfümös cserszegije lett. A pincészet 1991-ben indult útjára, most 180 hektáron gazdálkodik. A Borászat a nevét a legrégebbi, történelmi dokumentumokkal alátámasztott, és a legkiválóbb – akkoriban Tűzkő dombnak jelölt – terület után kapta.

Nem tagadom, meglepődtem, nagyon meglepődtem. Tűzkő tételei mind kiváló minőséget, elegáns gyönyörű savháztartartást, fajta szerint virágosságot, citrusosságot, könnyed aromatikát hoznak, ami egy forró nyári napon a legkedvesebb felüdülés egyikét jelenti. Féltem, hogy Új Zéland már-már tolakodó klasszikus fehér óriása a hirtelen élmény eredményeként ma estére győzelmi zászlót lenget, de fölényes többéggel hittünk a magyar garatnak oly kedves Bakonyi „gyermekben”, akit az Antinori több évszázados szakmai tapasztalata az elmúlt majd 30 évben még nemesebbé nevelt.

A második menetben Eger csapott össze a másik E betűs kolléga, Etyek – akarom mondani Argentínával. Tóth Feri Bácsi 2015-ös riolittufa illatban gazdag, meggyes, kecsesen fűszeres kadarkája tankönyv példa mód tanította a csapatunkat, a borban „test” kérdésére. Lelkesen betűt olvastattam a boron keresztül a vendégeimmel. Öröm volt látni ahogy a kedves bordiákok megértették, hogy amíg a „full bodied” malbec reménytelen a betűk megtalálása, addig a magyar fajtánk transzparenciát mutat. A két régióban azonban találtunk közös történelmet: az egyháznak keze a borba mindig belelóg. Itthon István püspöksége, Argentínában a jezsuiták szertartásai követelték meg a minőségi borok elérhetőségét. Amíg kelet „pinot-noir”-ja egy itthon is ritkán termelt fajta, addig a gleccservízzel locsolt, 2300 méter magaságokban termelt malbec akár összefüggő 80 hektáros ültetvényen is terem. A szám önmagában kevésbé abszolválható, de ha annyit mondok, hogy Argentína 144 ezer hektáron gazdálkodik, és az egri borvidék 6 ezer hektár birtokosa, akkor már további aránypárok után kutat a buksink. A menet konklúziója, hogy amíg a kadarka a magyaros konyha, édesanyám ponty halászléjének kísérője, addig a gyümölcsbomba malbec az étcsoki és a forró csokiszuflé társa. Átbeszéltük hogy a savhangsúlyos vörösborok kiváló egyensúlyt képeznek a zsírosabb ételekkel, hisz a sav éppúgy segíti leöblíteni a zsiradékot a szájgaratban, mint a gyomorban.

A harmadik menet Szekszárd és Fokváros irányába kalauzolt minket. A „tanoncaim” csak kapkodták a fejüket, hogy hol épp I. Béla szegzárdi vagy szexárdi királyunk, Zichy grófnő vagy épp László Gyula, a Stellenbosch Egyetem magyar kutatójának történelmét regélem. Miután tisztázódott, hogy a pinotage a pinot noir és cinsault keresztezésének eredménye, és a cél, hogy a „hisztis hercegnő” (betegségekre, időjárásra nagyon érzékeny fajta) pinot noirból egy a melegnek jobban ellenálló fajtát faragjunk, már az „ázott, rozsdás szög” vagy „ázott mosogatórongy” illatjegyek jellemzése nem adott meglepetésre okot. A célegyenest fej-fej mellett haladva lépte át a két óriás, mert amíg az egyik egyedi íz és illatvilágával, addig kékfrankosunk a magyar gyümölcsök – meggy, málna, eper, vadcseresznye gyümölcskosarával állt csatasorba.

A quiz okozta vizsaélményt az AXA tulajdonában lévő “disznóköves” birtok nedűje, a 1413-as számkóddal ellátott édes szamorodnival oldottuk. Ide ugyan Robert Langdom nem kellett a Da Vinci kódból, hogy kiderüljön, hogy az évszámot az első és mai napig épségben megőrzött levéltári irat bizonyítja, ami szerint Tokaj, és a Disznókő nevű dűlő már 1413-ban egy adás-vétel vita tárgyát képezte. A borkészítési módok, mint száraz és édes szamorodni (a szerint, hogy egy fürtön milyen arányban találhatóak ép vagy aszúsodott szemek úgy tud a bor szárazra vagy édesre kierjedni), puttonyos aszú vagy aszú esszencia már csak hab volt a sárgabarackos mousse tortánkon!

Az est legkedvesebb képei itt megtalálhatóak:

https://photos.app.goo.gl/KQRJJcwSZ5jeKZx26