Az 1. részben ízekre szedtem a borvidék történelmét, nyalánkságait, mikroklíma- és talajszerkezetét, és ígértem, hogy kicsit betekintünk az „uralkodó” szőlőfajták jellemzőibe. illetve sétálunk egyet a környék egy-egy dülőjében.

Balaton északi partja fehérboros vidék, a két „legnagyobb” az olaszrizling és a szürkebarát, de számos illatos, aromatikus „testvéreik” is oltják a közönöség szomját, úgy mint a sárgamuskotály, a tramini, a sauvignon blanc vagy a mindenki nagy kedvence az irsai olivér.

Nézzük íme a két “nagytestvért” …

Az olaszrizling neve nem az olasz származásra utal, hozzánk osztrák, stájer közvetítéssel került a 1800-as évek második felében. Legnagyobb területen, Magyarországon fordul elő, de termesztik a szomszédos országokban is (Ausztria, Szlovákia, Románia). A nagy filoxéra járvány által kipusztított szőlők helyére ültették. Bogyója kicsi, fürtje tömör, hengeres formájú, vállrészén gyakran mellékfürt található. Borának íze gyakran a keserű mandulára emlékeztet. Enyhe rezeda illatú, savai szelídek, de ennek mértéke a termőhelytől függ. Az Észak-Dunántúlon Csopakon a leglágyabb, Badacsony és Balatonederics felé savas jellege erősödik és Somlón a legerősebb. Egy helyen belül a hegyek északi részén savasabb, délen lágyabb. Későn érik, ezért szereti a melegebb helyeket, a déli lejtőket. Az olaszrizlinget a szakma nem egyszer az „állatorvos lova” vagy éppen a „szívós parasztelányzó” jelzővel is illethetjük, mert termése mindig egyenletes, megbízható, az időjárás és a betegségekkel szemben ellenálló és megfelelő szakértelmmel a legszebb küllemét mutatja, sokoldalú stílusban. Készíthető belőle, friss gyümölcsös, reduktív, klasszikus fahordós, és édesnemes késői szüretelésű bor, egyaránt. A klasszikus olasz rizlingből készül a legfinomabb fröccs. Halételekhez, fehér húsokhoz, kiváló kísérő.

Barniék összesen megközelítőleg 9 hektáron gazdálkodnak, ami folyamatosan bővül, jelenleg 3 dülőben. Az egyik legértékesebb, és számomra legkedvesebb a Farkó-kő dülő, ami közel fekszik Balatonszőlőshöz. A szőlőtőkék idősek – nagyságrendileg 40 évesek – a Balaton panorámáját csodálják, és a víztükörről visszaverődő napfényben (is) fürdőznek. A szőlők táptalaja fosszilis, meszes tengerüledékes közetek vegyes kavalkádja, más szóval Barni traktora csigaházak, kagylók formáját reprezentáló triász korabeli üledékes karbonátos közettömegeken menetel reggelente. A jelenlegi geológiai kutatások szerint megközelítőleg 50 különböző rétegtani szint van, ami közül a Balaton-felvidéki is egyet jelent. Ez a talajösszetétel nyomelemekben nagyon gazdag, a meszes közetek pedig a felszínen kiváló nappali meleggyűjtő és éjszakai hősugárzó képességgel bírnak. Az idős tőkék gyökerei elég mélyre hatolnak a földben ahhoz, hogy a számukra szükséges tápanyagokat a fiatal ültetvényekhez képest hatékonyabban gyűjtsék be. Mindezek után már szerintem nem kérdés, hogy a Farkó-kő olaszrizlingjéről olyan komplex alapanyag kerül a szüretelő ládákba, ami egy elegáns savszerkezettel, komplex – elgondolkodtató (!) – ízvilággal – érett őszibarack, körte, mangó, piritott magvak, mandula – bíró aranyló nedüként érkezik poharunkba. Ez az a borunk, ahol bizony nem engedtem a kedves vendégeink részére, hogy szódával „felhúzzuk” és a Balaton partján „csak úgy” locsoljuk! Tiszteljük meg a bort és a borász kemény munkáját, hogy fehér abroszos ünnepi asztal mellett egy kiváló vargányagombás, szárnyas étellel együtt gasztroélvezkedünk vele.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*
*